Kevés társas helyzet leplezi le annyira pontosan, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, mint az, amikor el kell fogadnunk, hogy valaki jót gondol rólunk. És probléma akkor van, ha a „csodálom, hogy megoldottad” vagy a „jól nézel ma ki” vége mindig valamilyen negatív érzés.
„Köszönöm, de…”, vagyis a reflexszerű hárítás
A reakció általában gyorsabb, mint a gondolat: még mielőtt végiggondolnánk, mit is hallottunk, már ott a válasz, ami valamilyen formában cáfol vagy csak egyszerűen kisebbíti az érdemet.
Ez a reflex annyira automatikus, hogy sokan észre sem veszik, milyen gyakran csinálják. Pedig a mód, ahogyan egy bókra reagálunk, sokkal jobban árulkodik az énképről, mint az, amit valaki tudatosan állítana magáról egy beszélgetés során.
Miért érződik fenyegetésnek egy jó szó?
Furcsa módon a dicséret sokak számára nem felszabadító, hanem feszültséget keltő élmény. Ennek az az oka, hogy minden ember rendelkezik egy belső képpel önmagáról, és ha egy visszajelzés nem illik bele a képbe, az agy igyekszik helyreállítani az egyensúlyt.
Amikor valaki mélyen úgy gondolja magáról, hogy soha nem lehet elég jó, akkor egy ezzel ellentétes visszajelzés nem megerősítést, hanem zavart okoz.
A tipikus hárítási formák
- a bók azonnali viszonzása, mintha gyorsan vissza kellene adni, amit kaptunk
- önirónia vagy humor, amely elveszi a dicséret súlyát
- a teljesítmény magyarázata külső tényezőkkel, szerencsével, mások segítségével
- gyors témaváltás, mielőtt a beszélgetés a dicséret körül maradna
- a szándék finom megkérdőjelezése, mintha az illető csak kedves akarna lenni
Az elvárás csapdája
Van egy kevésbé ismert, ugyanakkor nagyon gyakori mechanizmus is a dicséret hárítása mögött: a jövőbeli kudarctól való félelem. Ha valaki elfogadja, hogy jó munkát végzett, ezzel egyúttal felállít egy mércét önmaga számára, amelynek legközelebb is meg kell felelnie.
A hárítás ebben az esetben önvédelem: ha alacsonyan tartom a saját teljesítményem értékét, akkor kevesebbet kell majd bizonyítanom legközelebb, és kisebb a kudarc kockázata. Ez a mintázat különösen jellemző azokra, akik teljesítményalapú elismerésben nőttek fel, ahol az elfogadás, a szeretet feltételekhez volt kötve.
Szerénység vagy már önértékelési zavar?
A figyelmeztető jel nem az, ha valaki nem ujjong egy bók hallatán, hanem az, ha a dicséret kényelmetlenséget, szorongást vagy akár ingerültséget vált ki. Ha ez újra és újra megismétlődik, függetlenül attól, ki mondja, az mélyen gyökerező önértékelési problémára utal.
A megoldáshoz nem mindig elég az önreflexió. Egy szakember segíthet feltárni, honnan ered ez a mintázat, és hogyan lehet úgy alakítani, hogy a jó szó végre azt jelentse, aminek szánják: elismerést. Ha magára ismer, Thiery Henriette klinikai szakpszichológus segíthet!
A www.thieryhenriette.hu weboldalon további információkat is találhat az elérhető szolgáltatásokról. Ha időpontot szeretne foglalni, küldjön e-mailt az info@thieryhenriette.hu címre, vagy hívja bizalommal a +36-70-432-5790-es számot!