Valószínűleg mindenkinek ismerős az az érzés, amikor egy hétköznapi pillanat váratlanul nyomasztóvá válik – nem valamilyen külső esemény, hanem egy belső hang miatt. De mi a helyzet akkor, ha ez a hang állandóan visszatér és nem lehet elcsitítani?
Ez a cikk azt vizsgálja, hogyan táplálja a közösségi média és a perfekcionizmus az önértékelési zavart – és miért olyan nehéz kilépni a körből, amelyben mindig valaki más tűnik jobbnak.
Az összehasonlítás mint alapösztön
Az emberek természetes hajlammal mérik magukat másokhoz. Leon Festinger szociálpszichológus már az 1950-es években leírta ezt a jelenséget: az úgynevezett társas összehasonlítás elmélete szerint önértékelésünk kialakításához folyamatosan viszonyítjuk magunkat a környezetünkhöz.
A probléma ott kezdődik, amikor az összehasonlítás mindig felfelé irányul, vagyis amikor csak azokat vesszük alapul, akik sikeresebbnek, vonzóbbnak, boldogabbnak tűnnek. Ez rövid távon motiválhat, hosszú távon viszont aláássa az önbecsülést, és sérült énképhez vezet.
A közösségi média romboló hatása
Korábban az ember a szűk szociális körével mérte össze magát – a szomszédokkal, a munkatársakkal.
Ma pár görgetéssel több száz gondosan megrendezett életképpel találkozunk: sikeres karrierek, harmonikus kapcsolatok tárulnak elénk a közösségi médiában.
Amit látunk, az nem valakinek az élete, hanem annak egy gondosan megkomponált verziója, amivel bár tisztában vagyunk, mégis ezzel hasonlítjuk össze a saját valóságunkat.
Amikor a tökéletesség elvárássá válik
A perfekcionizmus egy olyan gondolkodásmód, amely a hibát kudarcként kezeli, és az önértékelést kizárólag a teljesítményhez köti. A kutatók két típust különböztetnek meg:
• Az önmagunkra irányuló perfekcionizmus irreálisan magas elvárásokat jelent a saját teljesítménnyel szemben
• A szociálisan előírt perfekcionizmus pedig az a meggyőződés, hogy mások elvárják tőlünk a tökéletességet.
Mindkettő torz önképhez vezethet, de az utóbbi különösen toxikus, mert egy elképzelt, belső közönségnek való megfelelési kényszert hoz létre, vagyis valamit, ami soha nem teljesíthető.
Az önértékelés törékenysége
Az egészséges énkép nem kizárólag külső megerősítésre épül, ám az állandó összehasonlítás épp ezt a stabilitást ássa alá.
Aki arra alapoz mindent, hogy „jobb vagyok-e másoknál”, folyamatos bizonytalanságban él, hiszen mindig akad valaki, aki valamiben előrébb jár.
Amikor érdemes szakemberhez fordulni
A közösségi média tudatos, korlátozott használata segíthet, ám ha az önkritika olyan mértéket ölt, amely tartós szorongást okoz a mindennapi életben, pszichológus támogatásával érdemes megtenni a következő lépéseket. Thiery Henriette klinikai szakpszichológus partner lehet az önértékelési problémák leküzdésében!
A www.thieryhenriette.hu weboldalon további információkat is találhat az elérhető szolgáltatásokról. Ha időpontot szeretne foglalni, küldjön e-mailt az info@thieryhenriette.hu címre, vagy hívja bizalommal a +36-70-432-5790-es számot!